Üdvözlünk!
Felhasználónév vagy Email cím
Jelszó
Emlékezzen rám
Felhasználónév
E-mail
☰
Bejelentkezés szükséges.
Paulo Coelho
Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.
Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.
Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti.
A léleknek is, akárcsak a pataknak és a növénynek, esőre van szüksége, noha másfélére; reményre, hitre, az élet értelmére.
Így vesztettük el a szerelmet. (…) Amikor elkezdtünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg.
Igazság. Jog. Bár nélkülözhetetlen, és elvileg arra való, hogy megvédje az ártatlanokat, sajnos nem mindig úgy működik, ahogy szeretnénk.
Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek.
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.
Becsüld meg az időt, amit itt töltesz a Földön, tudd, hogy Isten mindig megbocsátott neked, és bocsáss meg te is.
A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.
Köszi!
