Üdvözlünk!
Felhasználónév vagy Email cím
Jelszó
Emlékezzen rám
Felhasználónév
E-mail
☰
Bejelentkezés szükséges.
Katarina Mazetti
Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
A depressziósok csak magukkal törődnek, és megnyomorítják a környezetüket.
Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.
Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.
Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?
Kevés dolog van, ami úgy megviseli a pszichét és a testet, mint a haláleset és a válás. De sajnos nem lehet betiltani egyiket sem.
A boldogtalanok rossz szokása, hogy igényt tartanak a környezetük sajnálatára, abban a szent meggyőződésben, hogy jogosultak rá.
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
Köszi!
