Olaj és viz.
Szegény fog madarat, a gazdag eszi meg.
Többet hiszünk jó erkölcsnek, mint szapora esküvésnek.
Jól tud szántani a cigányok lován.
Füstbe megy.
Kiki legjobban tudja, hol szorit csizmája.
Aki birja, az marja.
Annyit tud, mint egy káptalan.
Meg nem állja szerdék a nyársat, asszony a titkot.
Sok részben áll az ő dolga, mint a Tóbiás szakála.
Elfogy, mint a kaszafén.
Letörte a macska szarvát.
Jó az okos a háznál.
Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja.
Pénzzel járják a bucsut.
Hasra feküdtek mint a lédecziek.
Nem kell a jó bornak czégér.
Elszedték az epret előle.
Maga gazos, mást rostál.
Kelletlen ott a kincs, hol jó egészség nincs.
Ott a pénznek legkevesebb becse, a hol verik.
Szőr nem gyapju.
Hever mint molnárlegény a zsákon.
Ha kutyára hagynák, egy legyecske se lenne a világon.
Ki keményen fej, vért ereszt.
Eltalálni a csiklóját.
Tolvaj olvasatlan is elviszi a pénzt.
Még a bárányban is benn a harag.
A szegényt akárhol is megnyomoritják, a gazdagnak borban veszik vérit.
Szerény tanitónak kemény a neve.
Se füle, se farka.
Nád ütötte agyon az urát.
Jótétemény semmit nem veszt, ha hálátlanra esik is.
Uj csizma feltartja sarkát; majd félretörik.
Nem használ a jó ló, ha a kocsis nem jó.
Pap az oltárrul, ördög a boltbul.
Mindig nagyobbnak látszik a jövendő.
Indulatos, puskaporos.
Székely pokolba is elmegy, csak megfizessenek.
Bagolynak is szép a maga fia.
Hörcsök is megkerget néha lovas embert.
Inyéhez ragadt a nyelve.
Aranyos kantár a szamár fejéhez.
Ki mást szid, maga vétkezik.
Annyi, mint száz husz gémnek hatvan keszeg.
Rosz róka, melynek csak egy lyuka van.
Senki se próféta maga hazájában.
Tiszta papiros, irótoll nem tudnak szégyent.
Ki valamit elveszt, ott keresse, hol történt a veszendék.
Kecskék között bak a bika.