Könnyü jó marhának árosát találni.
Alkalmatlan vendég az éhség.
Polczot igér másnak, maga padon hever.
A mi közönséges, senkié nem lehet.
Félre szekér, jön a kocsi.
Egész odáig van.
Szintannyi borjubőrt visznek a vásárra, mint ökörbőrt.
Jámbor feleséget csak isten adhat.
Keserü a türés, édes a gyümölcse.
Rosz ember dicsérete nem nagy becsületedre válik.
Szemérmes mint a menyasszony.
Cserfaerdőben almát keres.
Más idők, más erkölcsök.
Ki soha nem botlik, soha se jár egyenest.
Mennél kisebb, annál frisebb.
Nadragulyát evett.
Tudja mint a miatyánkot.
Bolond, kit a kötött eb megharap.
Kecsketuró, borstörés.
Hosszu köntös port csinál.
Nem esik hasára. (Nem árt meg.)
Olaj és viz.
Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj.
A kórót nem szokták fűző mellé tenni.
Nincs öreg ló, csak rosz gazda.
Abban termékeny az okosság, kiben szaporátlan a tréfa.
Régi szokás mindig megtér.
Hamar munka, késő haszon.
Első kerék után forog a másik is.
Szent Pál harmadik égben tanult, mégsem mehetett mindennek végire.
Jó szokás gazda a háznál.
Nem mindenkor ég, mikor a harangot félreverik.
Nem illik szegényhez a nagy negédesség.
Jobb a vén árnyéka, mint az ifju kardja.
Lopott lórul tenger közepén is leszállitanak.
Szükség választja meg az embert.
A tojás is csak egyszer törik el.
Mit a természet nem adott, megkinálhat vele szerencse.
Pénzen vett dicséret cifra hazugság.
A legjobb fából soha nem épitnek. (Azaz szőlőfából.)
Hamarkodó ebnek vakok a kölykei.
Kapák közt is találhatni kajlát.
Nem állandó az erőszakos uraság.
Ó zsákba nem jó uj buzát tölteni.
Talyiga nem szekér.
Nehéz a bánatos arcznak vig kedvet mutatni.
Porba esett a pecsenyéje.
Vérré vált, mint barátban a lencse.
Kazán a fazéknak nem hányhatja szemére a feketeséget.
Nem ugy kelt föl, a mint lefeküdt.