Jó lélekismeret nem fél száz prokátortul.
Ő is ember, lelkétől megválva. (Azaz ember, de a lelke nem emberi: gonosz, ördögi.)
Rosz lélekismeret lidérczczel álmodik.
Jó lélekismeret hamis pénzt nem szeret.
Nehéz abba lelket önteni, kinek szive elveszett.
Lélekismeret ezer tanu.
Lelkével is adós, az is az ördögé.
Hozzá nőtt a lelke.
Hálni jár belé a lélek.
Ki veszni indult, annak a légyviz is árt.
Szemtelen, mint a piaczi légy.
Mindennek neki megy, mint a vak légy.
Alázatos, mint az őszi légy.
Olyan mint a légy az aludttejben.
Légynek sem árt.
Légynek se mondd: kidongja.
Tudja: mitől döglik a légy.
Legyet buzogánynyal.
Légyből is elefántot tüntet.
Hess légy! ne szállj rám.
Légy is akkor csip legjobban, mikor vesztit érzi.
Hasra feküdtek mint a lédecziek.
Hasra feküdtek mint a lédecziek.
Rátartja magát, mint fekete lé az asztalon.
Csapni a levet. (Kedvét keresni.)
Feladta levét, elfeledte konczát.
Jól feladá a levet.
Ő itta meg a levét.
Egybeszürték a levet.
Minden lében locs.
Mind egy lében sóznak.
Lé tartja a gazdát, átok, szitok a szolgát.
Sebesen megy, mintha levelet vinne.
Egy kedv szerint irott levél jobb egy táncznál.
Nem indul a levél fuvás nélkül.
Nem mozog a levél, ha nem fu a szél.
Vékony mint a vajatlan leves.
Eldöntötte a levest.
Ki sokáig eszik levest, sokáig él.
Ki levest akar enni, kanál legyen kezében.
Hátra van még a fekete leves. (Hátra van még a dolog nehezebb része; mikép Tökölivel történt, ki 1685-ben ebéden levén a nagyváradi török basánál, a mint sült után fel akart kelni az asztaltól, ezen szavakkal marasztatott: hátra van még a fekete leves, vagyis: kávé. – Mert ugy volt már előre kicsinálva, hogy kávéivás után azonnal
Levest sem tud főzni, mégis udvari szakács.
Csak a levegőt rontja. (Azaz éretlent, esetlent beszél.)
Levegőbe épit várat.
Csak ugy legyen, a mint lehet.
Elég egy sütésből egy lepény.
Alig huzza a leplet.
Leplén kivül a lába.
Lengyel lopó. (Czégéres tolvaj.)
Addig nyujtózzál, meddig a lepel ér.