Elverték, mint a szekeres lovat.
Tél, tavasz, ősz, nyár, tarka lovon jár.
Szemes kocsis, szemes ló, kerékszámra igen jó.
Zabola, hám, ostor délczeg lovat megtör.
Egyik befogja, másik ki a lovat.
Jó ló is megrestül, ha nem abrakolják.
Kinek nincsen lova, nem aggódik rajta.
Kevély ló nagyot botlik.
Hátul köti a lovat.
Mindenki lova fia.
Lónak fia is csak ló.
Én lovat árulok, te belé szursz.
Ahol ló nincs, szamár is elkel.
Nőjjön kutyának fü, ha eldöglik a ló.
Van lova, de nincs kocsisa.
Ki meghiszi lovát, kantár marad nála.
Ki lovat veszen, a féket is vele veszi.
Zabált lónak egere nő.
Herélt lovat talpáról szokták fejni.
Zabolátlan lovat nehéz megtartani.
Nem veszik a lovat csupán szőriért.
Hol a féket megkapják, a lovat is ott szokták keresni.
Kinek magának nincs, a más lovát hajtja.
Jó lónak zabla kell, nem ostor.
Serénységért, nem szőreért becsülik a lovat.
A nyulat agg lovon verik néha agyon.
Lovat is azt ütik, a melyik legjobban huz.
Nyomtató lónak nem kötik be száját.
Ki a serény lovat sarkantyuzza, czigány kézre szánja.
Nincs öreg ló, csak rosz gazda.
Hitvány lovat száll meg a légy.
Lovat is ad isten a jobbiknak.
Nehéz agg lóbul poroszkát csinálni.
Lórul szamárra.
Tud a lóhoz: fejét üti.
Zabos lóhoz ne közelits.
Lopott lórul tenger közepén is leszállitanak.
Lopott lónak nincsen rosz ut.
Fogadott lónak rövidebb a mérföld.
Zabos lónak jó kedv az ostora.
Lusta lónak korbács az abraka.
Lónak négy lába, mégis botlik.
Abrakvivő lónak nem törik fel háta.
Vén ló is megröhögi az abrakot.
Közös lónak turos a háta.
Egy jó lónak csak egy a lába.
Nekünk is nevetett a vak ló.
Rugó ló sokszor tulajdon mesterét sujtja agyon.
Sok jó ló megszakad, mig erkölcsét kitanulják.
A ló kötőfékkel jár.