Lesz még nekem karácsonom.
Fekete karácson, fehér husvét.
Egyik kapzsi, másik habzsi.
Kard ki! kard.
Ki kardot köt oldalára, vasat várhat a lábára.
Kapuczinust nyelt. (Elrekedt.)
Kapufától vesz bucsut.
Nyitott kapu kedves vendég.
Nem lehet minden sarut egy kaptára ütni.
Eltette a kapczát. (Elillant.)
Kapczája sem lehet.
Ne nyiss annak kaput, mi az ajtón befér.
Kapás kapással, ur urral barátkozik.
Kapának kapa, ásónak ásó az igazi neve.
Főzik a kapczáját.
Megadta mind a három kapáját.
Hosszu nyelü kapával nehéz kapálni.
Szőlőnek kapa a bikája.
Ő kaparta, más költi.
Szoros a kapcza. (Kellemetlen helyzet.)
Kapák közt is találhatni kajlát.
Nem a sok dudaszó, hanem a sok kapa termeszti a szőlőt.
Sok próbával válik a jó kapa.
Aki kapja, az marja.
Kap az, a ki nem restelli.
Rövidebbre fogni a kantárszárat.
Még lovad sincs, már kantáron busulsz.
Bőven adja a kanta.
Kanczarugás nem oly fájós.
Ménló ritkán rugja meg a kanczát.
Válogat, mint kanász a pergőben.
Fél-fél kanálkával a purdénak.
Kanál vaj el nem olvadna szájában.
Beadta a kanalat. (Megszökött.)
Elvesztene egy kanál vizben.
Elejtette a kanalat.
Nagy kanállal eszik.
Válik más a falu kanja helyett.
Elesik, mint a kan a tőkéről.
Kamukában is el lehet inni a szürben szedett pénzt.
Üres kamarának bolond a gazdasszonya.
Falu kalodáját sem szabják egy ember lábához.
Nem esik vigan kalodában a lejtő.
Hazud mint a kalmár.
Rosz kalmár: lelkismeretével kereskedik.
Nem szánja fagyos lábát kalmár, csak legyen jó vásár.
Szegény kalmár, ki tartani sem birja portékáját.
Nem szokott a kalmár otthon gazdagodni.
Minden lében kalán.
A kalánt előbb viszik tálba mint szájba.