Adnak kalácsot, de nem adnak tanácsot.
Ha kalács nincs, kenyér is jó.
Ha nincs furó, kalapács, nincs a purdénak kalács.
Kifogy a kalamáris akár irnak belőle, akár nem.
Csak ugy kalap alól beszél.
Leesett a kalapja.
Kalapot tesz a fejébe. (Asszonyra értve: ur a háznál.)
Le a kalappal!
Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják.
Nem lehet minden fejet egy kalap alá venni.
Pap vagy kalap.
Nehezen ér több kakukszót.
Más alá tojik, mint a kakuk.
Elverte a kakukot. (Övé a dicsőség.)
Ritka, mint a kakuk a mezőn.
Sokat szólott neki a kakuk.
Kakuknál is ravaszabb.
Hamarább meglesz, mint a kakuk szól.
Háládatlan kakuk, elszállott.
Van ott kakastej is. (Jelent nagy bőséget valamely háznál.)
Akkora, mint a kakasugrás.
Szeméten vitéz, mint a kakas.
Nem takarhat annyit a kakas, hogy a jércze ki ne kaparhassa.
Hess el kakas! a szemétről.
Kakas is kiveszi tojásbul a vámot.
Ha a kakas kevély, türhető.
Kakas is hatalmas a maga szemetjén.
Egy kakas az egész falu kakasait fellármázza.
A jó kakas ritkán kövér.
Jutalom dicsérettel jár.
Ha nem kaka, nem papa. (Ha nem trágyás a föld, nem terem.)
Nagy a kajla szarva, le kell törni.
Ugy kell gazdálkodni, hogy jusson is, maradjon is.
Jut, ha marad.
Tolongnak, mint esztenára a juhok.
Köhög, mint a vén juh.
Megeszi a juh a farkast.
Juhot nyirni, nem nyuzni kell.
Elballag a juh, de ritkán tér maga vissza.
Mely juh a bárányt szereti, a kost sem gyülöli.
A jó juh nem sokat béget, sok gyapjat ad.
Rosz juh, mely saját gyapját el nem birja.
Vörös, mint a Judás haja.
Jött ment ember: se országa, se hazája.
Amint jött, ugy ment.
Megjöttem én már onnan.
Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.
Ha jösztök, lesztek; ha hoztok, esztek.
A ki nem jő, ne is egyék.
Judást fogott. (Felakasztotta magát.)