Aki két nyulat üz, egyet sem vér.
Füzfa hegedühöz nád vonó illendő.
Kárán tanul a bolond.
Ha leszedte fölét, egye meg alját is.
Fontonként fogy az erő, lat számra jő vissza.
Ráncos mint a gallér, kerekes mint a tallér.
Nehéz az ördögöt bemeszelni.
Szépség második ifjuság.
Nem hólyag, hogy felfujják.
Néha a csősz is lop.
Hosszu pörön biró a nyertes.
Orgazda, tolvaj mind egy zsákba valók.
Rosz seprü el nem vesz a háztól.
Napfényben is homályt keres.
Ördög is könnyen ült egy ideig a lánczon.
Ki istenben bizik, meg nem csalatkozik.
Embernek embertül mindig kell tartani.
Nem lehet oly bánat, | hogy idővel meg ne lassudjék.
Türhetlen szomoruság a kebles háboru.
Tengeren innen s tul, csak lud a lud.
Megy belé, mint Szigyiribe a lágy kenyér.
Bika alatt borjut keres.
Már a mász, ha nem csusz.
Ki pad alatt hever is, vetett ágyra áhitozik.
Részegre, asszonyra, gyermekre titkot ne bizz.
Adjad uram, de hamar.
Kicsin tinó, nagy a járom.
Észt nem árulnak a vásárban.
Inni akar, ki az evő embert köszönti.
Megérezte a sáfrányillatot. (Tudta, hogy roszul lesz dolga s elillant.)
Minden nagynak apró a kezdete.
Nyitott kapu kedves vendég.
Ki későre házasodik, későre bánja meg.
Gyermek az esze, tök a feje.
Rómába menni, pápát nem látni.
Hadat, pört soha ne kivánj.
Ismérd magadat.
Könnyebb egy zsák bolhát megőrizni, mint egy asszonyt.
Régi irás, elkopott.
Ki mint cselekszik, ugy veszi hasznát.
Hol láttad, hogy fösvény fösvényt szeressen.
Dudolás szerint kell tánczolni.
Kellemetes: egy órai tojás, egy napi kenyér, tiz esztendős hal, hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány, harmincz esztendős jóakaró.
Hol isten őriz, pókhálló is kővár.
Megadta mind a három kapáját.
Nem méregből ered a szeretet.
Sok a száj, kevés az őrlött.
Ó hordóban uj bor, két kár lesz belőle.
Sohsem lesz a kákábul oszlop.
Tanulj másoktól, hogy sok but ne láss.