Csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.
Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Nincs az a szélességi fok, amelyik ne hinné, hogy ő lehetne az Egyenlítő, ha volna igazság a földön.
Amit nem tudok megépíteni, azt nem tudom megérteni sem.
Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.