Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Amíg van élet, addig van boldogság is.
Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.
– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.
Kérj egy kis szívességet ismerősödtől.