Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
A leghősiesebb halál sem ér annyit, mint a leghitványabb élet.
Álmainkat előbb hosszasan és alaposan át kell gondolnunk, majd ha minden tényezőt mérlegeltünk, nekivághatunk a megvalósításnak.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
Csak a végeredmény számít, az odáig vezető út nem.
A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét.
Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.