Üdvözlünk!
Felhasználónév vagy Email cím
Jelszó
Emlékezzen rám
Felhasználónév
E-mail
☰
Bejelentkezés szükséges.
Wladyslaw Stanislaw Reymont
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek!
Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!
A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében…
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.
Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.
Az igazságtalanság ejti a legfájóbb sebeket, haragot szít!
Ha a lélek nem kap táplálékot, az alamizsnaként nyújtott kenyér is kővé válik.
Köszi!
