Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
Bármilyen közel kerül hozzánk valaki, nem könnyű nap nap után együtt lenni vele.
Ha idegenben bántják az embert, akkor mindennél jobb testvérek közé menekülni.
A házasságot csak a házasságtörések teszik tűrhetővé.
20 évvel a szerelem gyönyör; 30: életszükséglet; 40: szokás; 50: gyöngeség.
Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.
Szegény rokon: mindig távoli rokon.
Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés.
Minden éjjel úgy aludtam el, hogy apám keze nyugodott a hátamon. Na, ilyenek az apák.
A magány lelki egészségünk része, nem szabad együtt maradni olyan partnerrel, aki ezt nem engedélyezi számunkra.
Ne haragudjatok mindketten egyszerre! Ez az alapja minden szerelemnek, házasságnak, barátságnak, egymás eltűrésének.
Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.
A gyerekek sosem voltak valami jók a szüleikre való hallgatásban – de sosem mulasztják el utánozni őket.
A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála.
Az atyai áldás, ha megvan, nem látszik meg a boldogságban, de ha nincs meg – nem látszik meg a boldogság a szülei harag árnyékától.
Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.
Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.
Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.
A gyerekekkel töltött idő nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.
Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!
A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
Ne feledd, hogy a jó házasságban nem a boldogság, hanem a stabilitás a lényeg.
A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.
A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.
A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?
Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.
A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket.
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
Ha a nővéred nem mondja meg az igazat, senkire sem számíthatsz.
A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.
Jól megtanította neki a volt férje, hogy a pasiknak nem annyira feleség kell, inkább egy szolgáló, aki mindennel ellátja őket, és ráadásul kéznél van a szex is.
Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
Házasság. Megállapodás férfi és nő közt, melyben kölcsönösen szerződnek, hogy nem mondják el egymásnak, hogy ki tetszik nekik.
Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.
Mit jelenthet az, hogy nincs meg köztünk a harmónia? Van egyáltalán olyan, hogy harmonikus kapcsolat?
Az anya-gyermek kapcsolat bizonyosan a legmélyebb és leglényegesebb kapcsolat, amelyet ismerünk; hiszen a gyermek egy ideig úgyszólván része az anyai testnek!
Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya.
A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak.
A család megöli a szerelmet. A szerelem: rácsodálkozás, és ha megszokás lesz belőle, már vége is.
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.
A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.