A halál az, ami a pillanatnak szépséget és rettenetet kölcsönöz. Az idő csak a halál által lesz eleven idő.
Elveszíteni valakit, akit szeret az ember, soha nem könnyű.
Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!
Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik.
Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.
Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.
Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.
Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.
A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.
Sírkövek felirata lehetne: „Elfáradt.” Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.
Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.
Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
Nem az a legnagyobb büntetés, ha te magad halsz meg, hanem ha elveszíted a szeretteidet.
Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.
Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse.
Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról (…), többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.
A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.
A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.
Nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned.
Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Nem tudsz megijeszteni a halállal, mert minden, amitől félni lehet, az életben történik velünk.
Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.
Azt hiszem a halál csak egy hosszú álom, és mostanában úgyse tudtam kialudni magam.
Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik – mit lehet könnyebben pótolni az embernél?
Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.
A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.
Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.
A halál közelségénél semmi nem motivál jobban.
Ha már meg kell halni, legalább bátran haljunk meg. Ez kiborítja az ellenséget.
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
A halál árnyékában csak az tud nevetni, aki őszintén, nyitott szívvel, nyitott lélekkel néz vele szembe.
Áldott legyen a mulandóság, amely megújítja az életet.
A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.
Nem a halál rettenetes. Hanem várni a halált.
Az élet érzése olyan hatalmas volt benne, hogy a halált is csak valami szörnyű életnek képzelte.
Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.
Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.
A halál a vándor megnyugvása, minden fáradozás vége.
Mi a halál? Egy fokkal közelebb kerülök a nyugalomhoz, és talán kettővel közelebb a csendhez.
Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.
A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
A szív nélküli út az ember ellen fordul, és végez vele. Nem sok kell ahhoz, hogy meghaljunk, és a halált keresni annyit jelent, hogy a semmit keresed.
Mi más a halál, mint áldozat az idő és a végtelenség oltárán?