Minden érzelem közül a félelmet lehet a legjobban kiaknázni.
A ördög, akit ismersz, még mindig jobb annál az ördögnél, akiről fogalmad sincs.
A félelemre hajlamos emberek a saját poklukban élnek.
Mitől félsz, ha tudod, hogy halandó vagy?!
Az, aki hagyja, hogy a félelem eluralkodjék rajta, annak a félelem a tanítója.
A félelem jobban összeköt, mint a szeretet vagy akár a gyűlölet, és jóval gyorsabban működik.
Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem.
A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.
Nem a zuhanástól félek… attól félek, amikor vége.
A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.
Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.
Annyira félni, hogy meg se próbáld – ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem, vajon milyen lehet az élet.
Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.
A megalkuvás mindig gyávaságból fakad.
A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.
A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.
Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.
Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.
A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.
A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak azt kell elérned, hogy féljen.
Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.
Kétféle idióta létezik: az egyik, aki azért nem tesz meg valamit, mert megfenyegették, a másik pedig, aki azért tesz meg valamit, mert megfenyegették.
Aki fél naggyá lenni, az kicsi marad, aki fél sírni, nevetni sem tud.
A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.
A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal.
Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
Az aggodalom az ember vele született tulajdonsága, és mivel sohasem tudjuk legyőzni, meg kell tanulnunk együtt élni vele, akárcsak a viharokkal.
Aki soha nincs egyedül, az nem ismeri meg önmagát. És aki nem ismeri önmagát, az fél az ürességtől.
Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.