Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell.
Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralevő napjaimat ott szeretném eltölteni.
A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik azok.
Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.
Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek.
Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább legyen miért.
Ha jobban átgondolom, miket mondtam, irigylem az ostobákat.
Szeretem a disznókat. A kutyák felnéznek ránk. A macskák lenéznek bennünket. A disznók egyenrangúnak kezelnek.
Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön.
Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.
A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.
Csak úgy őrizheted meg az egészségedet, ha azt eszed, amit nem kívánsz, azt iszod, amit nem szeretsz, és azt teszed, amit nem akarsz.
Kevesen vannak, akik azért vesztettek valamit, mert lemondtak róla.
A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.
Ihatatlan kávé nem létezik, csak akaratgyenge ember!
Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?
Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe – bárkiébe.
Ebben a korban már gyorsan meg kell gyónnom a bűneimet, mielőtt elfelejtem őket.
Kedves Utókor!Ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög.
Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.
A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?
Akinek pechje van, az orrpiszkálás közben is kitöri az ujját.
Tudod, hogy hívják a szőkét, akinek esze is van? – kérdeztem, majd levegőt sem véve folytattam: Golden retrievernek.
A méh olyan, mint a háziasszony, akkor is zsörtölődik, amikor énekel.