Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.
Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.
Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni.
Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.
Többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben.
Egyedüli törvény: tedd, ami jól esik!
Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik.
Adj csak szabadságot a gyenge embernek, ő maga gúzsba köti és visszaviszi. Ostoba szív a szabadsággal se megy semmire!
A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.
Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.
A szabadság korlátok között való megélése nem jelent rabságot.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.
Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.
Szabad az életem, akár a madáré, de néha magányosnak tetszik.
Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.
Nincs annál rettenetesebb börtön, mintha a végtelenség nyílik meg előttünk.
A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.
Az igazi szabadság (…) nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.
Az emberek őrültnek tettetik magukat, hogy azt csinálhassák, amit akarnak.
Szabadság. A nyomorult magány szabadsága.
Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel.
Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.