Embert szaván, ökröt szarván.
Nincsen ember hiba nélkül.
Embert illet a szó.
Addig áll az ember, mig isten akarja.
Kis ember nagy bottal jár.
A kis ember sem szalmaszál.
Ember embernek farkasa.
Nagy ember nagyot botlik.
Ember emberrel jó.
Rosz eme fiait is megeszi.
Ég nyelte, föld nyelte: elveszett.
Aggszó szerint egyféle állatnak sem jó az első kölyke.
Azt gondolja, ő első személy a szentháromság után.
Ritkán jut embernek előbbi sorsa eszébe.
Ki előbb jő, előbb örül.
Jobb az előbb az utóbbnál.
Értebb elme később hisz.
Nemes elmének visszatetszik a szolgálat.
Ha elméd nem vigyáz, hallásod is elvész.
Mit az elme ébren forgat, avval játszik álom idétt is.
Heverő testben bujdosik az elme.
Becsüld ellenségedet, ő mondja ki hibádat.
Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.
Ott keresed az ellenséget, ahol nincs.
Futó ellenségnek arany hid.
Elijedtnek árnyéka is ijeszt.
Ellenkező dologban válik meg, ki mire való.
Jobb az elég, mint a sok.
Ki fél az eleséstől, ne menjen a jégre.
Hamis az ember, mig eleven.
Csak eleinte válogat ember a szilvában.
Se eleje, se veleje.
Szegény az ekklézsia, maga harangoz a pap.
Könnyü hat ökör után tolni az ekét.
Nehéz eke szarvával gazdaggá lenni.
Sok jó fogja az eke szarvát.
Együgyü ember ritkán megy biró elé.
Együtt tették a tüzhöz, együtt emészszék.
Ugy járt, mint az egyszeri ember. (kereste a fehér lovat, melyen rajta ült.)
No még egyszer, szegény ember!
Egyszer él az ember.
Egyik tizenkilencz, másik egy hián husz.
Egyik gubás, másik subás.
Szép dolog, mikor száj és sziv egyetértenek.
Szép egyesség szokott zászlót emelni.
Jobb sovány egyezség kövér pörnél.
Egyesség kicsint is nagyra visz.
Az egyes élet nem lehet bu nélkül.
Sok jót szűl az egyenlőség.
Jaj nekem egyedül, senki sem hegedül.