Hozzá szokott, mint rosz sövény a lyukhoz.
Ki vaktában hányja veti kincsét, but arat.
Sok jó fogja az eke szarvát.
Mézes madzag: nyaljad.
Kiszedték a szeme szőrit. (Igen rászedték, megcsalták.)
Sem ire sem szelenczéje a választételhez.
Kiveted az ajtón, bejön az ablakon.
Szép a páva, csuf a lába.
Két szék között földön maradt.
Ki polyvát rostál, nem keresi meg a napszámot.
Ki más szájával eszik, nem szokott jóllakni.
Nincs keserübb a király kenyerénél.
A gondok idővel öregbednek.
Nem jó messziről házasodni.
Egy harc nem győzelem.
Ki egyre, ki másra jó.
Kiki legjobban tudja maga keresztjét.
Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan.
Jótétemény semmit nem veszt, ha hálátlanra esik is.
Délben gyujtasz gyertyát.
Szép kard ha fényes, de jobb ha éles.
Jég hátán épitette házát.
Nincs a hasnak lelkismérete.
Nem titok, a mit két ember tud.
Ebszőlő sem terem kertedben, mégis bort válogatsz.
Irgalmas borbélyt, szent hadat soha nem hallani.
A kéz sem jó a kés sem.
Gyakran főzött paréjt uj lében föl ne adj.
Kalodában keserü a lejtő.
Ki husz esztendeig nem okos, negyvenig nem gazdag: soha se is lesz.
Megszegi szavát, mint puska a kovát.
Puszta malom nem sok hasznot hajt.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Az általvetőnek csak elejét látjuk.
Négy dolog nem engedi magát eltitkolni: tüz, köhögés, szegénység, szeretet.
Segits uram, hat ökörig.
Tót adta, tót elvette: ebnek adománya.
Ki nem vehetni, mint fias farkast a cserjéből.
Alázatos sziv is emelkedik magasan.
Annyi mint a csillag az egen.
Kitetszik a szeg a zsákbul.
Bolondnak fapénz is jó: ha elveszti sem kár.
Kéménye mellől a gólya is elpusztul. (Igen szegény.)
Hasra feküdtek mint a lédecziek.
Itt is górétól garádjaig ér a mező.
Mit egy ujjal elnyomhatsz, ne feküdj rá egész háttal.
Feszitsd ki melled, mint a kertajtó.
Bagoly is biró barlangjában.
Alkuszik mint zsidó a gyapjura.
Nehéz a dombra visszahömpörögni.