Éhes csikó abrakkal álmodik.
Eltalálni a csiklóját.
Csekély dolog, csigavér.
Magával hordja házát, mint a csiga.
Megvonja magát, mint a téli csiga, hajlékában.
Oly czifrán öltözik, mintha Csicsóba készülne.
Németnek, olasznak kecske, béka: csibe.
Felköti a csépet. Kr. Hozzá kezd. Kr. – Elhireszteli a mihez fog.
Lesz még Csicsón bucsu: magam is ott leszek.
Csép, kapa nyavalya, ki nem hiszi próbálja!
Cserfaerdőben almát keres.
Erős mint a cserfatüz.
Magrul kel a cserfa is.
Cseréptálhoz fakanál.
Uj cserépbe avult szag tartós szokott lenni.
Cserepén ismerem, minemü fazék volt.
Nem jó nagyurral egy tálból cseresznyét enni.
Cseresznyét az urnak, magvát a tányérnak.
Több esze van egy cserebogárnak.
Csere csalával jár.
Egyszer megcserélt könnyen megy cserébe.
Csepün csomót, tojásban gőzt keres.
Ha nem csordul: cseppen.
Esőbül csepegő alá.
Cseppenkint a hordó is megtelik.
Sok cseppből nagy eső válik.
Sok csepp likat vér a kövön.
A jó cseléd mindig talál dolgot magának.
Rosz cselédnek kettő a mestere: szó és korbács.
Ki mint cselekszik, ugy veszi hasznát.
Rosz cseléd megbántja a sajtot.
Ki csóválja rókafarkát, nem kerüli el a csávát.
Metszhetnek a csehkőre pecsétet, még sem lesz az gyémánt.
Nincs nehezebb a császár kenyerénél.
Két dudás, nem fér meg a csárdában.
Ki a legény a csárdában.
Lityeg, figyeg, mint vén csánk a süvegen.
Csata után okos a magyar.
Hol hütlen a cseléd, sok megy ott csáléra.
Szerencse ritkán elégszik meg egy csapással.
Néha a csapósinór is kiebb üt.
Egy csapással két legyet.
Iszik mint a csap.
Nem oda csap, a hová néz. Az egykori kancsal mészárosról maradt. Mondatik olyanra ki mást cselekszik, mint akarni látszik.
Csalással disznó sem hizik.
Nyilván csalánra vizellett, hogy oly komor.
Nem mehetni messze a csalárdsággal.
Kettőt nehéz csalni: szemet és fület.
Fél haragba jő, mint a kis csacsi.
Csakra zsák kell, arra madzag is kell. Azaz, nem elég, mikor valaki ennyi okot mond: csak; mert ehez több egyéb ok is kell.