Kasza is becsap a tilalmasba.
A „nemakarom” bántja.
Ki miben tudós, abban gyanus.
Minden dolog harmadikban válik meg.
Néha jól felkötött párta is leesik.
Felfordult kártyával játszani se haszon, se mulatság.
Ha nem kevély a tudóska, világ nyolczadik csodája.
Jó paripa mellett szépen jár a csikó.
Letörték a szarvát.
Ő sem templom világa. (Azaz nem minden kifogás nélküli erkölcsü.)
Kellemetes: egy órai tojás, egy napi kenyér, tiz esztendős hal, hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány, harmincz esztendős jóakaró.
Holnapról hódára halaszt.
Rátartja magát mint a két fülü szatyor.
Mint vas szeg a zsákbul, szegénység a házbul.
Fáradt, mint az igavonó barom.
Helyét sem leli.
Szomszédságban megesik az összezördülés.
Bolondra vászon csuha, nem bársony ruha.
Kicsi lábnak nagy talpat kerekit.
Jótétemény semmit nem veszt, ha hálátlanra esik is.
Házi és nádi. (Ily szólásban: a barát is kétféle: házi és nádi.)
Hátul köti a lovat.
Kevély koldus, tudatlan pap, félénk katona mit sem érnek.
Görbe kezüt szeretik az udvariak.
Bika alatt borjut keres.
Későn érő alma tart sokáig.
Rosz házban is jó a jó példa.
A jó ebet nem ütik agyon egy turóért.
Rókának róka fia.
Jól illik szomju emberhez a boros korsó.
Ha már fudogál a szellő, nem soká beáll a tellő.
Sok háznak ékes a homloka, hideg a konyhája.
Akkor felelj, mikor kérdeznek.
Ne legyen oly haragod, hogy más üdőre ne halaszthasd.
Mennél jobb keresztyén, annál nagyobb keresztje.
Derék ember a kocsis, hogy előre ül.
Drága, mint a hegedüszó.
Abban termékeny az okosság, kiben szaporátlan a tréfa.
A mely karó magasra nő, ritkán szokott erős lenni.
Elvesztette a fonalat. (Beszédben vagy másban a rendet.)
Nem hordja gözü férgesét a mogyorónak.
Két malomkő őröl. (P. mikor két lócsiszár alkuszik.)
Fül próbálja meg a szót.
Kedvetlen szánt üres hassal a szőke.
Ott szakad a fonál, a hol leggyöngébb.
Halál után szünik a gyülölség.
Pipád, puskád, órád, feleséged senkire se bizd.
Nem lesz a bagolynak sólyom fia.
Szalmatüznek szene is hitvány.
Közelebb az ing a csuhánál.