Rosz hir szárnyon jár, a jó alig kullog.
Sokat élt, ki meghalt a hazáért.
Nagy szónak nagy bizonyitás kell.
Vajmi nehéz soká jónak lenni.
Föléledt benne a kutyavér.
Ki mást szid, maga vétkezik.
Bujaságot üző soha bölcs nem lehet.
A nagy hegynek nagy a szele.
Elég gazdag, ki senkinek nem adós.
Az sem kutya. (Az is ér valamit.)
Gyermekre madarat, vén emberre ifju menyecskét, németre bort ne bizz.
Nem titok, a mit két ember tud.
Rosz madárnak fészke se jó.
Mi, nem tud lovász harangot önteni.
Hordd el az irhádat.
Véletlen erdőben gyakorta nyul fekszik.
Megenném a szép asszony főztét.
Szalmát a szamárnak, nem szalonnát.
Mese, mese, mesd ketté.
A nyulat agg lovon verik néha agyon.
Nem jó teli pohár tanácsán indulni.
Figyelmes hallgató teszi a papot szorgalmatossá.
Sürü mühely, ritka köntös.
Szemtelen, mint a piaczi légy.
Egy száj fu hideget is, meleget is.
Gyilkos vezeti a tolvajt fogházba.
Igér az orvos, de nincs rá hatalma.
Egyik nap a másiknak tanitványa.
Minden hátnak van egy hasa.
Szerencsés csillag alatt született.
Kinőtt az isten markábul.
Hegedüszóval tartja a vendéget.
Jó bor hosszu meséje az iszákosnak.
Senki feje nem illik ugy az ember nyakához mint a magáé. Mátyás király követségbe akarta küldeni Kinizsit a törökhöz, mi fejébe kerülhete, s egyszersmind biztatta, hogy azon esetre, ha megölik, haddal megy a törökre, s harmincz ezer fejet vágat le az övéért. – Igen ám, felelé Kinizsi, de a harmincz ezer közől egy sem fog […]
Bolond likból bolond szél fu.
Szótalan mint a föld.
Biztatja, mint czigány a lovát.
Aki későn megy templomba, mégis akkor jő ki, mikor a többi.
Ha peng az arany, bátran hallgat a prókátor.
Mit egy ujjal elnyomhatsz, ne feküdj rá egész háttal.
Parasztok teszik a nagy fejedelmet.
Lakat van a száján.
Csak azért szép a festett rózsa, mert el nem hervad.
Olyan száraz, ki lehetne benne csiholni.
Ritka, mint a kakuk a mezőn.
Szemfödelére valója sincs.
Nem mind bünös, a ki rab.
Kárán tanul a magyar.
Ha nem kell irigység, titkold szerencsédet.
Jóllakásnak jóhagyás a vége.