Régi nóta, itt hallottam: igyunk egyet ma.
Elvétette a nótáját.
Minden nótának van ugrója.
Te is nótát dudolsz, de tánczra mást unszolsz.
Egy nótát fuj.
Mire mást nógatsz, magad tedd meg.
Elmaradt mint a Noé hollója.
Hol nincs, isten se vesz.
Nincsenen veszi a semmin adottat.
Néha kincs, a mi nincs.
Sok „nincs” őrzi a vagyont.
Nem lakik jól ember a pecsenyére való nézéssel.
Ugy nézte majd megette szemével.
Kinek veszett neve indul, a szél is árt annak.
Szégyenlik nevöket varga, tót és hóhér.
Kinek neve eszemben, szive, képe elmémben.
Végtére maga nevét is elfelejti az ember.
Mindennél jobb a jó név.
Mit ér a nép, ha nincs bölcs hadnagya.
Nép szava isten szava.
Kikapta módját, mint német a görögnek.
Bele lépett, mint német a saruba.
Nem fél a német hogy elvonják gatyáját.
Némának anyja sem érti szavát.
Bizonyságul némát hi.
Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.
Négy fal, négy szem közt sok történik.
Sok nevetés okosbul is bolondot csinál.
Ki magát hamar elneveti, nincs messze a bolondságtól.
Négy dolog nem engedi magát eltitkolni: tüz, köhögés, szegénység, szeretet.
Ne nevess: elhül a leves.
Ki sokat nevet, keveset elmélkedik.
Keveset van otthon, ki sokat nevet.
Ki örömest nevet, örömest sir.
Szivével beteg, ki sokat nevet.
Jó nevelés soha sem esik drágán.
Jó nevelés legjobb szokás.
Az igaz nemesség nem fekszik a kutyabőrön.
Szegény örökség a puszta nemesség.
Nemes volt, de elhordták földét a fazekasok.
Rut dolog nemesnek nemtelenül élni.
Nemes vért dicsérhetni nógatlan.
Örömestebb esik, a hol nedves.
A „nemakarom” bántja.
Okos mint a nádiveréb.
Házi és nádi. (Ily szólásban: a barát is kétféle: házi és nádi.)
Nem indul meg a nádszál fuvás nélkül.
Nem kell nádhoz indulni tanácsért.
Könnyü nád között sipot csinálni.
A nád sem indul szél nélkül.