Valóban okos nem képzelhet sokat magárul.
Vén leány ha férjhez mén, egybe öreg asszony.
Vékony mint a vajatlan leves.
Addig kell a vasat verni, a mig tüzes.
Vörös, mint a Judás haja.
Ott szakad a fonál, a hol leggyöngébb.
Zsákban macskát árul.
Mind a két fülére alszik.
Szegény háztul málé.
Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.
Lámpással ámitják a verebeket.
Szem a lélek tükre.
Ha a hajcsár változik is, ott marad a nyereg a szamáron.
Idegen ökör is hazafelé bőg.
Minden szépnek, jónak vagyon rágó férge.
Sirásnak is van ideje.
Kinek csizmája nincs, bocskort kössön.
Hamar lett, roszul lett.
Emberen esik a hiba.
Rómába ment. (Gyermekágyas asszonyra mondják.)
Olcsó husnak hig a leve.
Mosolygós asszonynak, görhes lónak, világos felhőnek nem kell hinni.
Majom is von sarut lábára, de megfogják benne.
Kiszedték a szeme szőrit. (Igen rászedték, megcsalták.)
Kedves gyermeknek sok a neve.
Jégre metszett kép nem sokáig ép.
Eleget alhatunk, ha meghalunk.
A gazdag könnyen lel barátot.
Mennyi szolgád, annyi ellenséged.
Azé a világ, aki élheti, a mennyország, aki elérheti.
A nyakasnak nyaka törik.
Fél-fél kanálkával a purdénak.
Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.
Alszik, mint a gözü.
Legjobb futót is eléri az öregség.
Veszett volna földében a retek. (Azaz maradt volna el oka valaminek.)
Alánéző macskának nem kell hinni.
Rokon segitsége igen késedelmes.
Jó a szép ábrázat és gazdagság, de nincs jobb a jó egészségnél.
Mérges mint az éretlen kelés.
Ki gyermekért, ebért veszekedik, pad alá bujjék.
Nem győzi szuszszal.
Mennél hosszasb, annál roszabb.
Vargához viszi az ekevasat.
Jobb mindenkor sietni, mint egyszer elkésni.
Tehetsége fölött senki sem köteles.
Gyermeknevelés sok gondot ad.
Más szemében meglátja a szálkát, magáéban nem a gerendát.
Kár a bolondra szép szót vesztegetni.
Elesik, mint a kan a tőkéről.