Ebnek eb a munkája.
Nem döglik meg a disznó a maga almátul.
A mi közönséges, senkié nem lehet.
Hol nincs, isten se vesz.
Ugy szereti farkas a bárányt, hogy szeretetből meg is eszi.
Még a vén embert is tánczba viszi a bor.
Meg van mérve, mint a font.
Olykor a paraszt is vitéz.
Magát tiszteli, ki mást tisztel.
Hosszára szelt kenyér higan sült tyukmonyhoz.
Minden koszos malacz talál dörgölő fát.
Akkora, mint a kakasugrás.
Tüz használ fázónak, de árt izzadónak.
Nagyobb csuda, ha egyszer eszterhára száll a lud, hogysem napestig ott sétál a kakas.
Sokat kiván, ki a tyukot tojásostul kivánja.
Lónak négy lába, mégis botlik.
Krisztus is kitért a részeg előtt.
Keserü kenyér a kegyelemkenyér.
A könnyü is nehéz a nemakarónak.
Nehéz istennel ujjat huzni.
Nincs oly öreg, ki tovább ne kivánna élni.
Okos ember: leánya van.
Bolondság ebért lovat veszteni.
Roszul hegedülnek, ebül tánczolnak ma.
Hamar hamvas, késő kedves.
Kevés kell arra, hogy valaki szegény legyen.
Nem ur, ki senkit urrá nem tehet.
Ki kutya! a templomból.
A sütés liszten is elmulik.
Kinek mi kedvére, nincsen az terhére.
Fakó szekér, kender hám, mind a kettő rosz szerszám.
Fehér mint a patyolat.
Ez is a mi ebünk kölyke.
Döglött méh nem ad mézet.
Gyujts rá: nem látszol oly szegénynek.
Hasonló hasonlóval könnyen megalkuszik.
Szokásból is lehet házasodni.
Ez is a szőke tehén borja.
A haragos is megbékül a maga kenyerén.
Rajkó is szereti a kalácsot, de nincs benne módja.
Kicsi madárnak kicsi fészke.
Nem titok, mit piaczon, malomban tudnak.
Kis bün is bün.
A ki bánja, tegyen róla.
Komoran néz fiára az atya, de más van szivében.
Nem hagyja el a párducz tarkaságát.
Ne legyen a csirke okosabb a tyuknál.
Másnak akarsz tanácsot adni s magad oktondi vagy.
Kenyér, kenyere. (Azaz eltartó, szokott foglalatossága; p. kenyere a toll, kenyere a hazudság.)
Kattangkórónak ebkapor a barátja.