Nem a ki akarja, hanem a kinek isten adja.
Akasztófa-virágból is lesz néha gyümölcs.
Szomszéddal jó házat fedni.
Kapák közt is találhatni kajlát.
A sokból lehet keveset is venni.
Ki mindenbe kap, mindenben himpellér.
Hajó nyomát keresi tengeren.
Egyetek tótok, meghalt apátok.
Nem méregből ered a szeretet.
Nincs gyümölcsözőbb a szegény tenyerénél.
Szabad, a mi illik.
Hol az ebéd, ott a vacsora. Régi vendéglátó szivességet tanusitó km.
Leghamarább elesik a félénk katona.
Akkor busul az eb, ha éhes.
Néha egy kis furcsaság sokat használ.
Négy fal között sok történik.
Aki fél, él.
Ki rózsábul veti ágyát, alkudjék meg a tövissel.
Kutya nem hagyja el az ugatást.
Nem ettem bolond gombát. (Nem ment el az eszem.)
Idején kitetszik, mely fából válik bot.
Mig az ember árnyékot vet, mindig lesz nyomorusága.
Kettő káros a háznál: rosz pénz, rosz cseléd.
Háboru időben akármi lator nagyra mehet.
Azt gondolja övé országvilág.
Jobb egy lámpás elül, mint kettő hátul.
Házasság rabság; özvegység: mentség; szüzeség: nemesség.
Minden nótának van ugrója.
A jó szél szombaton megáll.
Ki egyszer a mézet megizleli, nehezen hagyja el.
Őszi macska, tavaszi menyecske nem sokat ér.
Ugy forog a kerék, ha kenik.
Kura barátság, marhaszaporaság hamar oda van.
Koldustáska a vállán, arany gyürü ujján nem illenek össze.
Ha látják: tréfa, ha nem látják: valóság.
Lehányja szőrét a farkas, de bőréhez igen hozzá szokott.
Gyermeknek játékért, leánynak sirásért ne süvegelj.
Kézre szokik a szilaj is.
Igazmondás nem emberszólás.
Adjon isten, a mi nincsen.
Szép a páva, csuf a lába.
Kinek a szerencse szolgál, az a menyasszonynyal hál.
Gazdag özvegyasszony mindig harmincz esztendős.
Sok jó fogja az eke szarvát.
Akármit mozditson, könnyen elemeli.
Elég okos az asszony, ha mikor esik, eresz alá áll, hogy ne ázzék.
A tojás is csak egyszer törik el.
Rosz szalmán alszik.
Reszket érte, mint farkas a kis csikóért.
Liszt is elfogy, ha sok markon megy keresztül.