Nem verik ki a mente ujjából.
Jót vett tőlem, lábbal rug.
Kecskét szakállárul, szamarat füléről.
Jobb mindenkor sietni, mint egyszer elkésni.
Jaj, kinek szüléje van és kenyere nincs.
Addig papé a fára, mig benne van a pára.
Bolondságból tanulni bölcseség.
Sima mint a nyulszőr.
Szép a kinek esze van, de még szebb, a kinek nincs, nem vesződik vele.
Ha jóakaratot veszek, még azért is adós leszek.
Vénebb a tiz parancsolatnál.
Irigy mint a mirigy.
Hol tüzet gyujtanak, füsti megy kivül is.
Vak, ha sok aranya van, mégis nyomorult.
Egy kézzel épit, mással ront.
Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána.
Nem fél a veréb kőbül faragott botos embertől.
Puskapornak egy szikra is elég.
Nem szól, ha a kerék kiesik is.
Nem párnahaj, hogy megforgasd, mint akarod.
Eb is ember volna, ha orczája volna.
Fölveszi a székely, mi egy tetünél jobb.
Egy a szoba a kemenczével.
Kicsi a bors, de erős.
Hamarább forr vize, mint a csirkét megfogta.
Jámbor feleséget csak isten adhat.
Letörték a szarvát.
Pénz megszéditi a parasztot.
Lágy kenyérrel várt vendég. (Azaz kedves vendég.)
Szedd belyebb a gyeplőt.
Örömestebb esik, a hol nedves.
Fáradt, mint az igavonó barom.
Minden állat visszatér a természethez.
Nem a kard, hanem a kar viszi helyére.
Idővel, dérrel a kökény is megérik.
Megy belé, mint Szigyiribe a lágy kenyér.
Olcsó az ember, a hol sok van.
Legjobb utitárs a teli erszény.
Jobb egy erszény, mint két barát.
A fü növését is hallja. (Igen sokat tud, igen bölcs.)
Olyan a bot, minő a tőke.
Mindennek hián van, ki esze hián van.
Ismeretes tolvajtól legjobban lehet őrizkedni.
Annyit tud, mint egy káptalan.
Módjával jó minden.
Urak kérése parancsolás.
Mostoha siratásra vöröshagyma kell.
Könnyü a pálczát kiszabni, de nehéz tartani.
Hálni jár belé a lélek.
Fülét sem vakarja. (Igen szorgalmasan dolgozik.)