Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?
Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tiéd.
Ha nem toleráljuk eltérőségeinket, akkor életünk jelentős részében küzdeni fogunk egymással.
Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.