Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.
Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel – saját lelkében.
Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.
Elfogadtam a jót, amikor jött, és a rosszat is ugyanúgy. Tudtam, hogy idővel elmúlik mindkettő.


Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.
Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.