Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.
Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek – az ő hibájuk, nem az enyém!
Aki fél naggyá lenni, az kicsi marad, aki fél sírni, nevetni sem tud.
Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.