Bejelentkezés szükséges.
A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle.
Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom… Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.
Ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, örökre ott marad.
Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.
Aki nem szereti az állatokat, az embereket sem szereti igazán.
Semmit ne bízz a véletlenre! Tarts ki az utolsó esélyig!
Egy ember soha nem olyan erős, mint a végső küzdelemben.
Tudni kell megbocsátani és felejteni.
A boldogság nem egyenlő az anyagi jóléttel… A boldogság mindenekelőtt abban áll, hogy az ember meg tudjon osztani a másikkal mindent: az örömöket és a rossz dolgokat.
A szerelemben soha nem tudhatod… ne hidd, hogy amit egyszer megszereztél, az örökre a tiéd is marad!
Szedd össze magad! Az élet szép. Mindened megvan, amire csak vágysz. És nagyon jól tudod, hogy (…) az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk.
Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai.
Az élet olykor, amikor már egyáltalán nem számítunk rá, különleges ajándékokkal lep meg bennünket.
Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ.
Kettesben talán lassabban halad az ember, de sokkal messzebbre jut.
Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.
Sokkal rémesebb a legrosszabbtól való félelem, mint a legrosszabb bizonyossága!
Az élet nagy játszmájában azok a legboldogtalanabbak, akik nem vállalják a kockázatot, hogy boldogok legyenek.
Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.
Az ember nem fordulhat nyugodt szívvel a jövő felé anélkül, hogy megértené és vállalná a múltat.
Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.
A szerelem olyan, mintha tüzet raknál egy esős napon. Folyamatosan védelmezni kell, táplálni, gondját viselni, különben elalszik.
Annak, aki azt gondolja, hogy ura az életének, nincs ínyére, ha megingatják a bizonyosságában.
Ne a pénzük, hanem a viselkedésük alapján ítéld meg az embereket.