Bejelentkezés szükséges.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Az igaz szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoznak vele.
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.
Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.
Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.
Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.
Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Akinek senki sem tetszik, sokkal boldogabb, mint az, aki senkinek sem tetszik.
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erőnknek tulajdonítható.
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.