Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
Az itt és mostban minden benne van, amit valaha átéltél és amit majd át fogsz élni. A világ a jelen pillanatban teremtetik és pusztul el.
Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.
Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Vajon az idő mit jelent? A nap huszonnégy órából, pillanatok végtelen sorából áll. Minden pillanatot ki kell használnunk, amikor csinálunk valamit, vagy épp csak elmélkedünk az életről.
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
Időt vesztegetni nem egy olyan súlyos dolog. (…) Az élet nem egy rohanás, hanem egy célbalövészet. Nem a megtakarított idő számít, hanem az a képesség, hogy a célba találjál.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az idő a legértékesebb árucikk a világon, sokkal értékesebb, mint az arany, mert ha egyszer elveszett, nem lehet pótolni.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Azt hinni, hogy a jövő nincs, mert mi még nem ismerjük, annyi, mint azt hinni, hogy egy könyv nincs befejezve, mert mi még nem olvastuk végig.
Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.
A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.
Az idő nem vár.
Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.
Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.
Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon – apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.
Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.
Az időzítés minden fontos dolog esetében mindig csapnivaló. (…) A csillagok állása sosem lesz tökéletes, és az élet jelzőlámpái sosem váltanak egyidejűleg mind zöldre. Az univerzum nem esküszik össze ellened, de nem is töri össze magát, hogy minden a legapróbb részletekig passzoljon.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.