Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.
Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint!
Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Mivel tudod, hogyan kell másokról beszélni, fogadd megértéssel, amikor rólad beszélnek.
Rosszat gondolnak rólad némelyek? – de csak a rosszak, kiket a gonoszság megérintett. Egyesek gondolata még nem a világ! Te csak hidd, és tudd: a jók többen vannak.
Az számít, mi vagy, és nem az, mit gondolnak rólad.
A szívedet vizsgáld meg – ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek.
Különös, de gyakran megesik, hogy életünk fontos személyiségei első látásra egyáltalán nem tetszenek nekünk.
Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.
Az ember folyton becsapja magát. Legsűrűbben azzal, hogy tud valamit, hogy áttekint valamit.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?
Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!
Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!
Elég nagy a távolság aközött, amit az emberek a saját cselekedeteikről gondolnak, illetve aközött, amit valójában tesznek.
Magad választod meg, milyen ember akarsz lenni, nem számít, hogy a szüleid milyenek.
Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.
Mindenkinek van egy története a külsején vagy a belsején esett sebek mögött.
A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális.
Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.
Aki kiválik, azt meggyűlölik.
Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok.
Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.
Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.
Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen.
Aki szolga, elveszti kezdeményező képességét.
Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.
Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.
Lámpással kereshetsz olyan embert, aki igazán odébb akar állni, ha valami jó zamatos pletykát hallhat valakiről. Szíve mélyén mindenki pletykás.
Azt hiszem, az ember rossz szokásai közt a legszívósabb az, hogy szeret tanácsot adni.
Némely ember kétségbeesetten próbálkozik jónak látszani. Ez sokkal jobban sikerülne neki, ha törekedne jónak lenni.
A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
A legtöbb ember megjátssza magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét.
Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.
A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: először cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt.
Te akkor is teljesítsd a kötelességedet másokkal szemben, ha azok nem teljesítik a magukét veled szemben.
Meggyőződése vajmi kevés embernek van. Legtöbben azt sem tudják, mi az a meggyőződés. Az ilyeneknek csak véleményük van, amelyet a körülményektől (…) függően változtatnak.
Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.
Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.
Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!
Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.
Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz.
Tartsd nagy dolognak, ha valaki egyetlen embert alakít!
Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.
Azt az embert dicsérd, utánozd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet.
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.