Mitől félsz, ha tudod, hogy halandó vagy?!
Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.
A félelem erős motivációs tényező. Talpra állított, és hajtott tovább.
Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.
A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.
Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.
Az aggodalom az ember vele született tulajdonsága, és mivel sohasem tudjuk legyőzni, meg kell tanulnunk együtt élni vele, akárcsak a viharokkal.
A nevetés megmérgezi a félelmet.
Van, aki egyszerűen nem bír nekivágni az ismeretlennek. Inkább úszik együtt az ismert árral, semmint hogy belefulladjon az ismeretlen vizekbe.
Mindannyiunknak élnünk kell, mielőtt megöregszünk. A félelem hülyeség. Később bánni fogod.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.
A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni.
Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem.
Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható.
A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.
Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.
Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni. Annyi terhelő helyzetet ki lehet bírni a gyávasággal! Még sincs jó sora a gyáva embernek. Az önféltés nehéz bilincs.
Az óvatosság soha nem lehet fölösleges.
A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.
A bölcs ember legnagyobb előnye, hogy tudja, mikor kell futni.
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
Vannak, akik azért gondolkodnak, mert félnek cselekedni.
Az ijedelem a bátorság előfeltétele.
Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.
A félelem a babona és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.
A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.
Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.
A félelem mélyebbre hatol, mint a penge.
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.
Ha soha semmitől sem félnél, akkor vagy nagyon buta lennél, vagy bolond.
A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük.