Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Megbecsülés, fény rang, dicsőség – bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb.
Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
Az életet nem lehet elrontani, csupán a mindennapokat. Aki eltékozolja napjait, végül elrontja egész életét.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
Akit szíve vezérel, tévedhet, de véglegesen el nem téved.
Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.
Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.
A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.
Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint!
Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.
Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.
Mivel tudod, hogyan kell másokról beszélni, fogadd megértéssel, amikor rólad beszélnek.
Eredendő bűn: ha valaki mindent elmond, amit mondani tud! Ne paráználkodjunk a szavakkal!
A boldogság megszerezhető, és el is veszíthető.
A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte.
Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld meg megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni.
Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti…, mert szeretem.
Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak, hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket?
Rosszat gondolnak rólad némelyek? – de csak a rosszak, kiket a gonoszság megérintett. Egyesek gondolata még nem a világ! Te csak hidd, és tudd: a jók többen vannak.
Az számít, mi vagy, és nem az, mit gondolnak rólad.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás – felemelkedés.
A legfőbb kincset, a Szeretet Erejét nem rejtették el az Istenek. Mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.
Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet hit – a cselekedet megvalósulás.
Gondolj a szépre, és széppé válik az is, amiben eddig nem láttál semmi szépet. Gondolj a jóra, és a rossz máris más értelmet nyer.
Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó – mert az önmérséklet nyugalmat ad.
Ha megértésre vágysz, kezdd magadnál: a szív képes együtt érezni, a száj azonban nem. Ezért csak azt mondd, azt tedd, és azt gondold, amit a szíved dobbanása üzen – itt kezdődik a megértés.
Hallottál-e arról: ha másokra a szeretet szemével nézel, ők ugyanúgy tekintenek vissza rád?
A szívedet vizsgáld meg – ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek.
Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?
Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.
Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.
Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.
Ha közömbös vagy valaki iránt, aki szeret téged, üres lesz a világ azon pontja, mely éppen a te szeretetednek tartotta fenn helyét.
Nincs nagyobb bűn egy olyan ítéletnél, melyet magad mondtál ki valaki fejére, mert úgy vélted, megteheted.
Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.
Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást.
Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
Jó és rossz tulajdonságainkkal együtt születünk, de rajtunk múlik, melyiket érvényesítjük az életben.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.
A szerelem nem más, mint védtelenül felkínálni magad a másiknak.
Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.