Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.
Aki haladni akar, annak ritkán nyílik látványos, királyi út, minden lépésnyi előrejutásért meg kell verekednie.
Különös, de gyakran megesik, hogy életünk fontos személyiségei első látásra egyáltalán nem tetszenek nekünk.
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk.
Nincs boldogtalanabb annál, mint aki boldog akar lenni.
Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban.
Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.
Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.
Aki csak a tapasztalataiból él, az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.
Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…
Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
Azok a nők, akik paranoiásan úgy hiszik, hogy őket nem szeretik, könnyen hisztérikusokká válnak.
Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Az álom maga is puszta árnyék.
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.
Ha Isten meg akar bolondítani valakit, teljesíti minden vágyát.
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Az élet nem mondel neked semmit. De mindent megmutat.
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán.
Az élet oly` rövid, hogy az ember ne fossza meg magát az örömtől, még ha az öröm veszélyt rejteget is!
Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.
A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.
Ha bizonytalan vagy, folyamodj mások bölcsességéhez.
Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.
Nem sokat kell tudni valamiből, hanem azt a keveset kell jól kihasználnunk, amit tudunk.
A modorosság a művészetben az, ami a népekben az erkölcsi romlottság.
Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.
Méltónak lenni a boldogságra, az a nehéz.
A világ változatosabb és csodálatosabb, mint azt az emberek többsége gondolná.
Ha nem jutunk el az út végéig, még nem jelenti azt, hogy eltévedtünk.
Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A másoktól irigyelt tulajdonságokat mások is másban keresik.
Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad.
Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta.
A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.
Az ember arra ítéltetett, hogy újra és újra elkövesse hibáit, mert csak a tapasztalatból hajlandó okulni.
A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
Életed első felét a szüleid teszik tönkre (…), a második felét a gyerekeid.
Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni.
Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném.