A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog legyen az ember.
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja.
Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.
Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!
Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.
Az életen keresztül nincs hamisabb vezető, mint az emberek véleménye.
Aki a haláltól fél – nem él.
A nő boldog s mindent elér, amit csak kívánhat, ha a férfit elbűvöli.
Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Megsérteni csak tisztességes embert és tisztességes asszonyt lehet; a tolvajnak azt mondani, hogy tolvaj, csak ténymegállapítás.
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.
Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson.
Az éhes nyáj csapatban barangol a kopár mezőn, de tüstént feltarthatatlanul szétszéled, mihelyt dús legelőre bukkan.
A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.
Ha két ember összevész, mindig mind a kettő a hibás.
Amíg van élet, addig van boldogság is.
A nők mindig anyagiasabbak a férfiaknál.
Megmenteni csak az olyan embert lehet, aki nem akar elpusztulni.
Minden olyan szerzemény, amely nem felel meg a ráfordított munkának, becstelen.
Aki jövedelmet akar, a vesződséget is vállalnia kell.
Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember hozzá nem tud szokni, különösen, ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.
Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg.
Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált.
Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől; de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás.
Boldog az, aki otthon boldog.
Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.
Az emberek nem mulatságból részegednek le, hanem azért, hogy elaltassák a lelkifurdalásaikat.
Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!
Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.
A rossz életfelfogás legfőbb oka – a hamis hit.
Általános szabály: minél jobban kielégíted valamelyik szükségletedet, annál követelőbb lesz, s minél kevésbé elégíted ki, annál inkább lecsillapodik.
Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk.
Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.
Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én – a szívemmel.
A bűnösnek, ha érzi, hogy az egész szerencsétlenségnek ő az oka, rosszabb, mint az ártatlannak.
Minden jókor jön annak, aki várni tud.
Egész életen át egyetlen nőt vagy férfit szeretni pontosan annyi, mint azt mondani, hogy egy gyertya az egész életen át égni fog.
Csodálatos dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság is.
Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.
Semmiféle tevékenységünk nem lehet állandó, ha egyéni érdekünkben nincs meg a gyökere.
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.
Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.