Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.
Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.
A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.
Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.
Vigasztalást azoktól kapunk, akik egyetértenek velünk, fejlődésünket azok szolgálják, akik nem.
Mások tragédiája mindig segít enyhíteni a saját szenvedéseinket.
Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.
A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.
Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.
Emberek, ha boldogtalanok vagytok, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldogtalan voltam.
Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.
A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.
Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.
Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.
A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.
Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.
A dicséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.
Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.
Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.
Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.