Szép mint a hajnal a kéményen.
Énekel a koldus, ugy kap alamizsnát.
Egy ember csak egy szám.
Terem az ember, mint a hátibőr.
Ne ugrándozz árkon, nem esel beléje.
Erkölcsös ember is tekint a parancsolatra.
Kenyérnek legjobb dagasztója az isten.
Ki valamit elveszt, ott keresse, hol történt a veszendék.
Kit a kigyó megmar, még a gyiktól is fél.
Fodor a haja, sik a szája.
Más lépe, más képe.
Kiköti a szitát. (Szégyent vall; meggyaláz.)
Jobb kevés jót tudni, mint sok haszontalant.
Szegénynek konyhája, istenfélők kamarája.
Ma nekem, holnap neked.
A világ tagadva szaporodik.
Nem nő össze a hazudság.
Viz ellen uszni.
Elfogy, mint a kaszafén.
Tudja, hol temették el a nyulat.
Aki birja, az marja.
Sajnálja a szenet, hidegen veri a vasat.
Illik annak busulni, kinek hét eladó lánya van.
Koldus kutyája: se étke se lazsnaka.
Többet költ a fakóra, mint érdemli a fara.
Káros bánkódjék.
Hátra van még a medve. (Azaz a főmulatság, az egyszeri paraszt szerint, ki szinházba menvén, elunta a sok beszédet hallgatni, s felkiálta: hadd jőjön a medve! mivel ő nem várt egyebet medve komédiánál.)
Hét puszta faluban sincs párja.
Gyermekhez játszás, legényhez dolgozás.
Ki rühessel hál, megrühesedik.
Nyomorult mester, ki tanitvány nem volt.
Hétköznap mezitláb, vasárnap cipőben.
Szép a liliom, habár szaga rut is.
Bagolynak is szép a maga fia.
Nyomtató lónak nem kötik be száját.
Ott felejtette a kis széket. (Időn tul mulat valahol.)
Addig tekerd a guzst, mig hajlik a vessző.
Ki győzné a szegény házát tyukkal, kalácscsal.
Soká készül, mint a Lucza széke.
Szél fuvatlan nem indul.
Hamarább válik jóbul rosz, mint roszbul jó.
Ki hazudni szokott, lopást sem szégyenli.
Szorgalom: gazdagság, henyélés: szegénység.
Ki istenben bizik, meg nem csalatkozik.
Ragadós, mint a himlő.
Alkuszik mint czigány a lóra.
Becsöngettek neki mint Derecskének a tatár.
Nem jó a turó, ha nem jó a gyuró.
Se el ne hidd magad, se kétségbe ne essél.
Nehéz az igaznak végére menni.