Csak a vajasát eszi a kásának.
Mérték nélkül is megszabják az uj nadrágot.
Készebb tőrre, mint törvényre.
Áldomás áldomással jó.
Ki polyvát rostál, nem keresi meg a napszámot.
Könnyü az őrlés, csak viz legyen.
Sok csepp likat vér a kövön.
Jár kel a farával mint a szitás malom.
Nincs uj a nap alatt.
Ki magának rosz, másnak se jó.
Puszta pajtából is repül olykor bagoly.
A lejtőt járja. (Lefelé jár szerencséje, méltósága.)
Hallgatva meg nem botlasz.
Bor nélkül szegény a vendégség.
Ki minővel lakik, olyan lesz.
Ami szabad, redves; a mi tiltott, kedves.
Nehéz a molyos bőrt kicsáválni.
Hol a kémény nem füstölög, nehezen lesz ott nagy ebéd.
Helyét sem leli.
Ész, fegyver, érték mindent végbevisz.
Nem hajt a tatár.
Legjobb iskola a tapasztalás.
Beh jó káposzta! nincs asszonyszaga.
Kinek mennyi pénze, annyi hitele.
Könnyü annak tánczolni, kinek az apja hegedült.
Mig a fü megnő, ördögé a ló.
Ki latrok közt jámbor, az igazi jámbor.
Fáradt ökör erősebben rakogatja lábát.
Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske.
Rózsaszedés tövissel jár.
Nem látszik az öltözeten, mily karcsu az erszény, s ösztövér a konyha.
Azt sem tudja: mi fán terem.
Az alkonyodó napot kevesebben imádják.
Rest többet jár, fösvény többet költ.
Rosz szél fu…
Farkasfogra kelt. (Örökre elveszett.)
Cérnaszál nem hajókötél.
Nem kötik a te orrodra.
Nyiri kocsi, nyiri ló, nyiri bor egy se jó.
Hosszu ruha, sok szégyent eltakar.
Végtére maga nevét is elfelejti az ember.
Erős mint a cserfatüz.
Jó a köntös mind télen mind nyáron.
Négy dolog nem engedi magát eltitkolni: tüz, köhögés, szegénység, szeretet.
Örül, mint vak László a fél szemének.
Jó macskát bőreért meg szokták nyuzni.
Siketnek mondasz mesét.
Fazekak hamar összezördülnek, hamar megbékélnek.
Könnyü a dudát felfujni, de nehéz billegtetni.
Elijedtnek árnyéka is ijeszt.