Ne tégy arról itéletet, a mihez nem értesz.
Hosszu mint a nyul farka.
Gyöngén bánik vele, mint himes tojással.
Rosz eme fiait is megeszi.
Kása nem étel.
Kevélység lenyomja szerencse tengelyét.
Nem titok, mit piaczon, malomban tudnak.
A szó zsebbe nem fér.
Bajusz és szakál férfiembert illet.
Még a vén embert is tánczba viszi a bor.
Puha mint az irósvaj.
Szük a vargautczán még a posztószél is.
Hus a hust eszi.
Változó mint a hold.
Mit tesz az eleven, ha a holt is mozog.
Tetszik a tanács, de izzaszt a munka.
Hizelkedő nyelv nyalva ejti a sebet.
Kapás kapással, ur urral barátkozik.
Amely fának árnyékában nyugszol, ne nyesegesd.
Ott sem fonják kolbászból a sövényt.
Tudósok becsülete ifjak ébresztése.
Hegyes, mint a begyes galamb.
Pénzes ládát, pinczét jó csukva tartani.
Sirás asszonyi fogás.
Nem mind szent, aki templomba jár.
Vén rókát, vén verebet, vén parasztot megcsalni nehéz.
Az isteni gondviselés tovább terjed a csirkének a tojásbul való kipattanásánál.
Egy szivvel, lélekkel.
Sokan játszanak, de egygyé a nyereség.
Bolyongnak mint a vadludak.
Róka farkát billegeti, násznagy akar lenni.
Kard helyett guzsalyt vitat.
Meg nem állja szerdék a nyársat, asszony a titkot.
Kinéz a boltbul mint a móri zsidó.
Az alkonyodó nap fáradtak pártfogója.
Példával válik a jó.
Inába szállott bátorsága.
Nem menten nyelik ám be a bölcseséget.
Hátibőr is megszokja a bundát.
Ki az itélettől fél, kimutatja gonoszságát.
Tréfából is lehet igazat mondani. (Azaz sértő szándék nélkül.)
A napot akkor nézik legjobban, mikor fogyatkozik.
Kasza is becsap a tilalmasba.
Esendő az ember, hajlandó a pendely.
Bajos minden ember kedve szerint tenni.
Jó mód, kivánt egészség.
Ütött az órája.
Elül, hátul semmi sincs.
Ördög is könnyen ült egy ideig a lánczon.
Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput sziveden.