Hosszu ut a halál utja.
Hajlik mint Putnok. (Ily nevü város Gömörben most a török, majd a császár, majd a nemzeti hadak felé hajolván a 16. században: maradt fel a km.)
Ebéd után forgat nyársat.
Jobb magán lenni, hogysem rosz társsal.
Más idők, más erkölcsök.
Nem jól foly a ház dolga, hol asszony visel gatyát.
Mese, mese, mesd ketté.
Két élü kard.
Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz.
Görbe kezüt szeretik az udvariak.
Csapni a levet. (Kedvét keresni.)
Könnyü csendes időn kormányozni.
Tolja a kereket, mint a jó szomszéd.
Eb is ember volna, ha orczája volna.
Egyet kettőt márts, mindjárt husát ránts.
Nehéz ebet a hájas szijról elszoktatni.
Ha a paraszt nem dolgozik, a jó barát meg nem hizik.
Szomjunak a viz is iz.
Ugy járt, mint az egyszeri ember. (kereste a fehér lovat, melyen rajta ült.)
Fürj is megszokja a sarlót.
Poncziustól Pilátushoz járni.
Lőrincz van a dinnyében. (Romlott dinnyére mondják.)
Nem jó a macskát álmábul felkölteni.
Legszebb a jó leány.
Szalma férfi is arany asszonyt érdemel.
Nincs oly nagy ur, ki meg nem szorul.
Ha tudná a gyermek, mire nevekedik: fincza helyett inkább sirna.
Vakulj magyar, busulj tót.
Két nyerget ülni egy seggel.
Nehezen jó a gyermek, ha szülei roszak.
A „nemakarom” bántja.
Pénzzel, nem busulással fizetik az adósságot.
Pünkösti királyság nem nagy uraság.
Eltart a föld, csak legyen mit enni.
Szólj igazat, betörik a fejed.
Ha szándékod jóra vagyon, elejét keresd istennél.
Az ebnek ha aranya volna is, hájat váltana rajta.
Bölcs embernek bajos tudatlanok között szólani.
Lassan érik a jó.
Ne higy a ravasz rókának.
Márk vagyok nem Lukács.
Nem gyüjthet annyit a fösvény, hogy korhely fia el ne tékozolja.
Fodor a haja, sik a szája.
Rátartja magát, mint a pénzes szatyor.
Bor nélkül szegény a vendégség.
Ki párnán akar feküdni, probálja előbb a szalmát.
Farkast étet.
Kondér nem sokat hányhat szemére a fazéknak.
Hajó lesz, ha jó lesz.
Kinek a pap, kinek a palástja.