Szerző: Alexandre Dumas
Bejelentkezés szükséges.
-
Minden általánosítás veszélyes, még ez is.
-
Olykor eleget szenvedünk ahhoz,hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:– Nagyon-nagyon boldog vagyok.
-
A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad.
-
Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.
-
Mi a halál? Egy fokkal közelebb kerülök a nyugalomhoz, és talán kettővel közelebb a csendhez.
-
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.
-
Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (…), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.
-
Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.
-
A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!
-
Tudod, hogy soha nem hagylak el. Nem a fa hagyja el a virágot, hanem a virág válik le a fáról.
-
Két tekintet van: a testé meg a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékezik.
-
Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.
-
Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: „Várni és remélni!”
-
Mindig a mások pénze a legjobb üzlet.
-
Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
-
A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek.
