Szerző: Robert Merle
Bejelentkezés szükséges.
-
A kis légy, aki hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka.
-
Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.
-
Élsz, mert élsz, gyermekem, és nincs tovább. A halállal nem komázik az ember.
-
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
-
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.
-
Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.
-
De furcsa állat is az ember, gondolom, milyen könnyű szívvel képes felebarátja halálát kívánni.
-
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
-
Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.
-
Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.
-
Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
-
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
-
Ha az ember egyszer eltökéli, hogy csupa jót gondol magáról, akkor nem ismer lehetetlent.
-
Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
-
Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.
-
Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.
-
Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.
-
A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.
-
A siker nem egyéb, mint a túlhaladott kudarcok sorozata.
-
Az embernek mindig szabad feltevésekbe bocsátkoznia (…), ha nem úgy állítja be őket, mintha bizonyított igazságok volnának.
-
Élni csak akkor érdemes, ha van, aki utánad is folytatja.
-
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
-
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
-
Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.
