Bejelentkezés szükséges.
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (…) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.
Tudj örülni a kis sikereknek! Ne azt nézd, milyen messze vagy még, hanem azt is, ahová már elértél!
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.
Ha hinnél, tudnád, a Nap nem csak lenyugszik, de másnap újra fölkel.
Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
Akik rosszat mondanak rólad, azoknak a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok!
Ott lehetsz a legértékesebb, ahol az élet a legtöbb akadályt állítja eléd.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.
Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa – bár velük összefügg, de – nem csupán a Férfi.
Aki önmagát a külvilágtól függővé teszi, előbb-utóbb boldogtalan lesz.
Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs.
Mindig van egy tizedmásodperc, amikor bölcs vagy. Amikor még kezedben a sorsod. Használd ki! Ha látod, hogy jó: menj! Ha látod, hogy nem jó: állj, egy lépést se tovább!
Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.
Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
A barátság nem az érzelmeinkből, hanem lényünk legbelsejéből ered.
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és kapcsolataidat is elégeted.
Egyetlen jó barát, bensőséges szó, szeretetteli pillanat többet ér, mint bármiféle külsőséges siker.
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
Sok tippje volt már az emberiségnek, százféle vallás, morál, filozófia… de az egyetlen, ami valóban működik, az az Érdek!
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől.
Két úton nem lehet egyszerre járni. Mert ahhoz az egyiket a másikért el kell árulni.
Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
Szeretet nélkül az élet: halál.
A halottak nem halnak meg. Ha szerettél már érett szeretettel, ezt te is tudod.
A szív nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni. A szív előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed.
Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.
Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.
Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetjük azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.
Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Nem legyőzni kell az akadályt – hanem túljutni rajta. (…) A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.