Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Ameddig azt állítod, hogy az élet egy küzdelem, addig küzdelem is marad. Hagyni kell a dolgokat maguktól kibontakozni!
Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.
Nem könnyű az élet, ha nem alkalmazkodunk.
Az élet közel sem elég hosszú, hogy mindent elvégezhessünk, amit szeretnénk.
Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös… nem létezik.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Nem hiszek a szenvedés és a tragédia gyógyító erejében, ezek azért vannak, mert hozzátartoznak az élethez, és nem szabadna büntetésnek tekinteni őket.
Az élet arra való, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód.
Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.
Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?
Az élet már csak ilyen. Sokszor nagyon nem könnyű. Egyszerűen meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni belőle.
Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?
Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!
Annak titka, hogy az életből a lehető legnagyobb termékenységet és élvezetet hozd ki: Élj veszélyesen! Építsd a városod a Vezúv lejtőjére!
Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom!
Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet.
Az élet túl rövid – vagy túl hosszú – ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.
A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.
Egy aprócska részlet is – bármilyen ártalmatlannak tűnik is – tönkretehet mindent.
Az élet olyan, mint egy színjáték. Nem az a fontos, milyen hosszú, hanem hogy jól játsszuk-e végig.
A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.
Az élet csak akkor bonyolult, ha azzá teszed magadnak.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.
Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet.
A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért.
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.
Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
Az élet néha elér arra a reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy, merre indul az ember. Néha muszáj egyszerűen csak elindulni.
Az élet szépség, csodáld meg!
Szeretni kell az életet, hogy élj, s élni kell, hogy az életet szeresd.
Élni annyi, mint törekedni előre, magasabbra, a tökéletesség felé, és el is érni.
Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.
Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.
Ez itt (…) a valós élet, amelyben nincsenek valódi válaszok.
Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk.
A világ nem arról szól, hány lélegzetet veszel, hanem azokról a pillanatokról, amikor eláll a lélegzeted.
Amíg nem érzed, hogy van vesztenivalód, addig nem látod az élet szépségeit.
Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban.
A felnőttek körülvettek olyan életekkel, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy én éljem.
Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.
Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.