Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.
Igazán nincsen is nagyszerűbb pillanat, mint mikor a vágyak vihara nyughatatlan lelkekben csillapul.
A gyöngédség se kisebb erő, mint az erőszak.
Milyen különös az élet! Hogy sietünk elidegeníteni magunktól azon sorsokat, melyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.
A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró… A szeretet meleg.
Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől.
Azt sugárzod magadból, amit a lelkedben, önmagadban átélsz. Ami benned történik, az árad belőled. Akiben öröm él, abból öröm árad. Derű.
Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.
Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.
A gyűlölet szenvedélyes érzés.
Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle – mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.
Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.
A féltékenységtől ostobaságokat gondolnak és csinálnak az emberek.
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
Az elvárásokkal az a baj, hogy előkészítik a csalódást és a dühöt.
Az életben nem azon fordul meg valami, hogyan mondjuk el és fejezzük ki, hanem azon, hogy miképpen gondoljuk és érezzük.
Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyűlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.
A gyűlölet nemcsak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.
Az érzések… olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni.
Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.
A gyűlölet akkor is életben tart, ha a szeretet kudarcot vall.
A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Ha van egy olyan férfi, akit szívvel-lélekkel szeretünk, akkor szinte mindenkivel könnyű szeretetteljesnek lenni.
Az érzelmeket soha nem a véletlenek váltják ki, hanem mélyen a tudatban gyökereznek, és ezt a tudatot gyakorlati tényezők formálják.
Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.
Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.
Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.
A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik.
A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.
Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.
Ha nem parancsolsz az indulataidnak, az indulataid parancsolnak majd neked.
A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.
Nem lehet nagy a csalódás ott, ahol nincs elmélyült szerelem.
Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen – de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.
Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.
Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz.
A szégyen és a félelem között óriási a szakadék. A szégyen gondolkodni tanít, a félelem leszoktat róla.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
A harag rövid ideig tartó őrültség.
A gyűlölködéssel töltött idő nemcsak pazarlás, hanem elnémítja az emberi szív értékes érzéseit.