A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Hihetetlen, hogy az ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden fájdalmat vállal, ép ésszel nézi végig önmaga kínzását, hogy élhessen.
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.
A könny a fájdalom néma nyelve.
A szeretet problematikája az emberiség nagy szenvedéseihez tartozik, és senkinek sem kell szégyenkeznie amiatt, hogy ő is megfizeti a maga részét.
Ha nincs más lehetőség, az elme megtanulja kizárni a fájdalmat.
Olykor eleget szenvedünk ahhoz,hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:– Nagyon-nagyon boldog vagyok.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.
A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.